Hogyan mentett meg minket a szexi titkárnő?
Mint minden kis KKV mi is minden megrendelésnek örülünk. Pár hete megkeresett minket egy cég, akivel telefonon, emailben megkötöttük „az év szerződését”. Hazudnék, ha azt mondanám nagy munka volt, egy 32 oldalas katalógus, és egy logótervezés. De épp jól jött.
A cég nagyon formális volt. Számtalanszor dolgoztunk szerződések nélkül, szóbeli megállapodás alapján, de ők ragaszkodtak ahhoz, hogy 3 ügyvéd, 7 EU megfigyelő, egy tűzoltó, a fél cégvezetés, és a katasztrófavédelem, plusz a Békanyalogatók szövetsége is jelen legyen az ünnepélyes aláíráson, ahol talán csak a nemzeti szalaggal feldíszített kenyér hiányzott: hiába no, végül is egy 32 oldalas katalógusról volt szó :)
El is jöttek, kínunkban majdnem vettünk egy új kávégépet (dizájnosabbat) kitakarítottuk 3 szor az irodát, illatosítókat dugtunk a konnektorokba, 4 fogásos sushi menüt főztünk, a titkárnőnket megkértük, hogy legyen a lehető legszexibb, és volt a kávéhoz cukor, kandis cukor, pötyi, hideg tej, meleg tej, zsírszegény tej, tej nélküli tej, tejpor.
Időben érkeztek, minden rendben zajlott, megbeszéltük az utolsó részleteket a szerződésben (többek között olyan eszméletlen fontos dolgokat, minthogy a cégvezető feleségének a macskájának a neve micsoda, mit eszik, és kakil) majd megnyomtuk a print gombot: amikor nem történt semmi.
A rohadt printerből akkor fogyott ki a festék. Mi pedig design cég vagyunk.
Részben a mi hibánk, hiszen tényleg miért nincs festék a tonerben? Részben nem, hiszen nem túl gyakran használjuk a printert. Néztünk egymásra „bután” mert mi nem tudtunk printelni ők meg nem tudták miért nem tudunk?
A titkárnőnk (a szexi) azonban okos is. Tálalt valamilyen kávét, indítványozta, hogy menjünk el enni valamit: addig kiszaladt a KÖKI mellé és Szabolcséknál, a webaruházban megtöltette a tonert.
Amikorra visszaért már feszengtünk. Mi húztuk, halasztottuk az időt, kérdeztünk, addig ő lázasan cserélte a kazettát: majd diadalittasan intett, mehet. Printelhetünk.
A tárgyalás innentől flottul ment. Printeltünk, aláírtunk, mindenki boldog volt, később a cég még több munkát ránk bízott, jó partnerekké váltunk.
Azóta sem tudjuk hogy a szexi (és okos) titkárnőnek, vagy a webáruháznak köszönhetjük, azt a sok százezer forintot, amit a cég már elköltött nálunk, de az biztos: ha legközelebb hasonlóan járunk, mi már tudjuk hova kell menni tonert tölteni.
Hozzáteszem, hogy ért még minket egy meglepetés: a Szabolcséknál töltött tonerünkkel valahogy sokkal többet tudtunk nyomtatni, mint amikor máshol töltöttük meg: biztosan véletlenül. Rákérdeztünk, de csak mosolyogtak az eladók, mint aki tudja, de nem beszél róla.
Ajánlom, nézd meg a webaruház töltés árait meg fogsz lepődni….
Néhány ügyfelünktől kértünk véleményt, esetleg ajánlást egyik másik olyan olvasmányosra sikeredett, hogy úgy éreztük meg kell osztanunk. Ha veled is történt hasonló eset, kérjük oszd meg velünk! Péternek pedig köszönjük az eset elbeszélését!
Mint minden kis KKV mi is minden megrendelésnek örülünk. Pár hete megkeresett minket egy cég, akivel telefonon, emailben megkötöttük „az év szerződését”. Hazudnék, ha azt mondanám nagy munka volt, egy 32 oldalas katalógus, és egy logótervezés. De épp jól jött.
A cég nagyon formális volt. Számtalanszor dolgoztunk szerződések nélkül, szóbeli megállapodás alapján, de ők ragaszkodtak ahhoz, hogy 3 ügyvéd, 7 EU megfigyelő, egy tűzoltó, a fél cégvezetés, és a katasztrófavédelem, plusz a Békanyalogatók szövetsége is jelen legyen az ünnepélyes aláíráson, ahol talán csak a nemzeti szalaggal feldíszített kenyér hiányzott: hiába no, végül is egy 32 oldalas katalógusról volt szó :)
El is jöttek, kínunkban majdnem vettünk egy új kávégépet (dizájnosabbat) kitakarítottuk 3 szor az irodát, illatosítókat dugtunk a konnektorokba, 4 fogásos sushi menüt főztünk, a titkárnőnket megkértük, hogy legyen a lehető legszexibb, és volt a kávéhoz cukor, kandis cukor, pötyi, hideg tej, meleg tej, zsírszegény tej, tej nélküli tej, tejpor.
Időben érkeztek, minden rendben zajlott, megbeszéltük az utolsó részleteket a szerződésben (többek között olyan eszméletlen fontos dolgokat, minthogy a cégvezető feleségének a macskájának a neve micsoda, mit eszik, és kakil) majd megnyomtuk a print gombot: amikor nem történt semmi.
A rohadt printerből akkor fogyott ki a festék. Mi pedig design cég vagyunk.
Részben a mi hibánk, hiszen tényleg miért nincs festék a tonerben? Részben nem, hiszen nem túl gyakran használjuk a printert. Néztünk egymásra „bután” mert mi nem tudtunk printelni ők meg nem tudták miért nem tudunk?
A titkárnőnk (a szexi) azonban okos is. Tálalt valamilyen kávét, indítványozta, hogy menjünk el enni valamit: addig kiszaladt a KÖKI mellé és Szabolcséknál, a webaruházban megtöltette a tonert.
Amikorra visszaért már feszengtünk. Mi húztuk, halasztottuk az időt, kérdeztünk, addig ő lázasan cserélte a kazettát: majd diadalittasan intett, mehet. Printelhetünk.
A tárgyalás innentől flottul ment. Printeltünk, aláírtunk, mindenki boldog volt, később a cég még több munkát ránk bízott, jó partnerekké váltunk.
Azóta sem tudjuk hogy a szexi (és okos) titkárnőnek, vagy a webáruháznak köszönhetjük, azt a sok százezer forintot, amit a cég már elköltött nálunk, de az biztos: ha legközelebb hasonlóan járunk, mi már tudjuk hova kell menni tonert tölteni.
Hozzáteszem, hogy ért még minket egy meglepetés: a Szabolcséknál töltött tonerünkkel valahogy sokkal többet tudtunk nyomtatni, mint amikor máshol töltöttük meg: biztosan véletlenül. Rákérdeztünk, de csak mosolyogtak az eladók, mint aki tudja, de nem beszél róla.
Ajánlom, nézd meg a webaruház töltés árait meg fogsz lepődni….
Néhány ügyfelünktől kértünk véleményt, esetleg ajánlást egyik másik olyan olvasmányosra sikeredett, hogy úgy éreztük meg kell osztanunk. Ha veled is történt hasonló eset, kérjük oszd meg velünk! Péternek pedig köszönjük az eset elbeszélését!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése