Május
a kedvenc hónapom. Egyrészt azért mert nyílik az orgona, másrészt
imádok azokra a reggelekre kelni, amikor a levegő már nehéz, illatokkal
teli, sőt az első tücskök is ciripelnek. Amikor a diplomamunkámat írtam,
pont ilyen hajnalokra ébredtem.
Aki írt már diplomamunkát tudja, hogy működik. Fél éved van megírni nyamvadt 60-80 oldalt, amit ha okosan raksz össze, tartalmaz 30-40 oldalnyi olyan szöveget: amire csak te vagy büszke, és csak te tartod komoly dolognak. A többi, színes táblázat, meg kérdőív, meg másolgatás nagy emberektől (na, nem smittelve), akik már vélhetően írtak diplomamunkát.
Lesz egy konzulensed, akit valószínűleg azért kapsz, hogy a lehető legtöbbet megtegye annak érdekében, hogy azokon a májusi reggeleken ne 10 kor kelj, hanem hajnali 4 kor, a tücskökkel.
Na, meg van egy határidő, amelyik elsőre vicces, hisz majd egy éved van megírni azt a nyavalyás 50 oldalt. Ebbe kell még beleszámolni az otthoni printelési időt (40 perc) és a kötést (egy nap) aztán már csak meg kell védeni, jó esetben olyanok előtt és ellen, akik nem olvasták, nem érdekli őket, jó esetben nem is értik.
Ehhez persze ki kell printelni: ez az ami nekem nem sikerült. Két nappal a leadási határidő előtt, amikor a bonyolult CTRL + P billentyűkombinációban volt a reményem, kiderült, hogy a printeremben nincs festék. Beszáradt, vagy nem is volt, ki tudja? De hogy egyetlen oldalt sem tudtam kiprintelni az biztos.
Meg kellene figyelned az embereket, amikor stresszhelyzetbe kerülnek, hogyan reagálnak? Én azonnal idegösszeroppanást kaptam. Azt sem tudtam mit kell kicserélni a printerben, nem tudtam hova rohanjak: csak peregtek a percek, az órák.
Miután összeszedtem magam, a hónom alá csaptam a printert (mit tudom én milyen festék kell bele) és hanyatt homlok rohangáltam mindenfelé, hátha lesz benne valahogy tinta.
Aztán egy óra múlva feladtam: 14 000 forintért vettem a Madaras Tescoban egy új printert, hazavittem, installáltam (eközben 2 szer zuhanyoztam le, az izzadtság miatt) majd amikor sikerült, boldogan nyomtam a printelj, basszus gombra, s vártam a végeredményt. A szép, színes táblázatokkal teli diplomamunkámat.
Minden rendben ment a feléig. Amikor elkezdett kihagyni. A színek megőrültek, ami a monitoromon piros volt azt rózsaszínre nyomta a zöldből sárga lett. Én pedig agyhalott.
Később mondták, hogy a tintapatron csak „bemutató” vagy mi a printerben, ami néhány oldalhoz volt elegendő.
Úgyhogy irány egy hely, ahol megtöltik: amit persze egy nappal későbbe vállaltak (azt a luxust megengedtem magamnak, hogy ne mobiltöltőnél töltsek, ahol fixa ideám, hogy átvágnak). Egy nappal később büszkén vittem a friss, festékillatú diplomamunkámat a kötészetre.
Az is csak kicsit zavart, hogy az egyik oldalt elfelejtettem kiprintelni: pótoltam.
Most fogod azt hinni, hogy hazudok, pedig így volt: az egyik évfolyamtársnőm este hívott kétségbeesetten: nem jó a printere kifogyott az izé belőle, nem tud printeln: így boroztuk végig a diplomaleadás előtti utolsó estét, ketten, miközben printeltünk.
Tudom: te nem biztos, hogy diplomamunkát írsz, és most biztos, hogy azt mondod, nem kell patront, vagy épp tonert cserélned.
Én nem kétlem: ha ezt a mailt ki tudod printelni, minden rendben.
Ha nem: kattints a linkre ahol Szabolcsék megtöltik a tintapatronodat, vagy a toneredet.
Igen, Szabolcsék. Őt onnan ismerem, hogy nekem is ők töltötték meg. Kis túlzással, miatta van diplomám.
Olcsók, jók, merem őket neked ajánlani: www.webaruhaz.hu
Néhány ügyfelünktől kértünk véleményt, esetleg ajánlást egyik másik olyan olvasmányosra sikeredett, hogy úgy éreztük meg kell osztanunk. Ha veled is történt hasonló eset, kérjük oszd meg velünk! Dénesnek pedig köszönjük az eset elbeszélését!
Aki írt már diplomamunkát tudja, hogy működik. Fél éved van megírni nyamvadt 60-80 oldalt, amit ha okosan raksz össze, tartalmaz 30-40 oldalnyi olyan szöveget: amire csak te vagy büszke, és csak te tartod komoly dolognak. A többi, színes táblázat, meg kérdőív, meg másolgatás nagy emberektől (na, nem smittelve), akik már vélhetően írtak diplomamunkát.
Lesz egy konzulensed, akit valószínűleg azért kapsz, hogy a lehető legtöbbet megtegye annak érdekében, hogy azokon a májusi reggeleken ne 10 kor kelj, hanem hajnali 4 kor, a tücskökkel.
Na, meg van egy határidő, amelyik elsőre vicces, hisz majd egy éved van megírni azt a nyavalyás 50 oldalt. Ebbe kell még beleszámolni az otthoni printelési időt (40 perc) és a kötést (egy nap) aztán már csak meg kell védeni, jó esetben olyanok előtt és ellen, akik nem olvasták, nem érdekli őket, jó esetben nem is értik.
Ehhez persze ki kell printelni: ez az ami nekem nem sikerült. Két nappal a leadási határidő előtt, amikor a bonyolult CTRL + P billentyűkombinációban volt a reményem, kiderült, hogy a printeremben nincs festék. Beszáradt, vagy nem is volt, ki tudja? De hogy egyetlen oldalt sem tudtam kiprintelni az biztos.
Meg kellene figyelned az embereket, amikor stresszhelyzetbe kerülnek, hogyan reagálnak? Én azonnal idegösszeroppanást kaptam. Azt sem tudtam mit kell kicserélni a printerben, nem tudtam hova rohanjak: csak peregtek a percek, az órák.
Miután összeszedtem magam, a hónom alá csaptam a printert (mit tudom én milyen festék kell bele) és hanyatt homlok rohangáltam mindenfelé, hátha lesz benne valahogy tinta.
Aztán egy óra múlva feladtam: 14 000 forintért vettem a Madaras Tescoban egy új printert, hazavittem, installáltam (eközben 2 szer zuhanyoztam le, az izzadtság miatt) majd amikor sikerült, boldogan nyomtam a printelj, basszus gombra, s vártam a végeredményt. A szép, színes táblázatokkal teli diplomamunkámat.
Minden rendben ment a feléig. Amikor elkezdett kihagyni. A színek megőrültek, ami a monitoromon piros volt azt rózsaszínre nyomta a zöldből sárga lett. Én pedig agyhalott.
Később mondták, hogy a tintapatron csak „bemutató” vagy mi a printerben, ami néhány oldalhoz volt elegendő.
Úgyhogy irány egy hely, ahol megtöltik: amit persze egy nappal későbbe vállaltak (azt a luxust megengedtem magamnak, hogy ne mobiltöltőnél töltsek, ahol fixa ideám, hogy átvágnak). Egy nappal később büszkén vittem a friss, festékillatú diplomamunkámat a kötészetre.
Az is csak kicsit zavart, hogy az egyik oldalt elfelejtettem kiprintelni: pótoltam.
Most fogod azt hinni, hogy hazudok, pedig így volt: az egyik évfolyamtársnőm este hívott kétségbeesetten: nem jó a printere kifogyott az izé belőle, nem tud printeln: így boroztuk végig a diplomaleadás előtti utolsó estét, ketten, miközben printeltünk.
Tudom: te nem biztos, hogy diplomamunkát írsz, és most biztos, hogy azt mondod, nem kell patront, vagy épp tonert cserélned.
Én nem kétlem: ha ezt a mailt ki tudod printelni, minden rendben.
Ha nem: kattints a linkre ahol Szabolcsék megtöltik a tintapatronodat, vagy a toneredet.
Igen, Szabolcsék. Őt onnan ismerem, hogy nekem is ők töltötték meg. Kis túlzással, miatta van diplomám.
Olcsók, jók, merem őket neked ajánlani: www.webaruhaz.hu
Néhány ügyfelünktől kértünk véleményt, esetleg ajánlást egyik másik olyan olvasmányosra sikeredett, hogy úgy éreztük meg kell osztanunk. Ha veled is történt hasonló eset, kérjük oszd meg velünk! Dénesnek pedig köszönjük az eset elbeszélését!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése