Nagyiért bármit!
Egyszer a nagymamám megmentette az életemet. Kicsi, ötéves forma kisfiúként imádtam játszani a gyufával. Olyan izgalmas volt elcsenni a konyhából, és hátramenni a „kisudvarba” amit a mai napig nem tudom miért hívtunk kisudvarnak, és ott meggyújtani, eldobni. Igaz, én ezt az olajos hordók mellett tettem. Szerencse, hogy észrevette a nagymamám. Ha jól emlékszem akkor egyszer kiabált velem.
Nagymama ugye örökké nagymama marad, de az idő telik. Az ötéves kisfiúból 32 éves felnőtt lettem, amikor megnősültem, amire nagymama már nem tudott eljönni. Idős, fáradt volt már, sok lett volna neki az a felhajtás. Ezért az esküvő után úgy gondoltam készítek neki egy fotót a legszebb pillanatunkról, kiprintelem, és azt kapja ajándékba, a 80. születésnapjára: úgy véltem szép ajándék neki.
Pár nappal a születésnapja előtt, gondoltam, bevetem a modern technikát, és a sok sok tudást amit 32 év alatt megtanultam: elmentem a svéd lakberendezési boltba, képkeretért, fotópapír volt otthon, printer is: órákig válogattam melyik 2-3 kép az esélyes, ahol a kisunoka (azaz én) és a feleségem is jól nézünk ki, a családi fotókon.
A 80. szülinapra nagy csinnanadrattát szerveztünk, 2 nap volt hátra, amikor kiderült: egyszerűen kifogyott a patronom.
Ennél nagyobb gondom ne legyen, gondoltam: meggugliztam a printert, és kiderült, hogy melyik festékek jók bele: nagyjából 50 féle. Most mondhatnád, miért nem vittem el oda, ahol fotókidolgozást vállalnak: egyszerűen, mert ÉN akartam megcsinálni.
Rögtön a googlizás után az is kiderült, hogy jobban járok, ha töltetek, nem újat veszek, hiszen olcsóbb. Most már csak az volt hátra, hogy hol? Ajánlat, ajánlat hátán, és lehet, hogy paranoiásnak gondoltok, de mindennek utánanézek: nekem ne töltsék meg 80%-ig a patronomat, tudatos vásárló vagyok, igenis tele kérem, és igenis garanciával. Nem a pár ezer forint miatt, de bosszantó lenne, ha nem teljesen tele lenne töltve.
Gondoltam felhívok pár céget: az első, amikor elmondta hol van, a megyét nem találtam el. A második cégnél igen szívélyes beszélgetésre számítottam a honlapja alapján: de 4 próbálkozásból sem vettek fel.
Utoljára maradt a webaruhaz. Igaz, hogy sok éve foglalkoznak tonerekkel meg patronokkal, de a töltés bevallásuk szerint is új szolgáltatás. Töltenek, mondják, garanciával, és még a telefont is felvették: egyetlen apró gondom volt: az, hogy aznap volt a szülinap. És láss csodát: Szabolcs, miután elmondtam neki a helyzetet, azt kérdezte, akkor miért beszélgetünk, mért nem az üzlet felé megyek, hiszen akár meg is várhatom a töltést, ha sürgős.
Az volt. Megtöltötték, nagymama szép ajándékot kapott, én pedig megírtam a történetemet, azért, mert te is kerülhetsz bármikor ilyen helyzetbe: csak keresd őket, itt: www.webaruhaz.hu
Hátha segítettem…
Néhány ügyfelünktől kértünk véleményt, esetleg ajánlást egyik másik olyan olvasmányosra sikeredett, hogy úgy éreztük meg kell osztanunk. Ha veled is történt hasonló eset, kérjük oszd meg velünk! Zoltánnak pedig köszönjük az eset elbeszélését!
Egyszer a nagymamám megmentette az életemet. Kicsi, ötéves forma kisfiúként imádtam játszani a gyufával. Olyan izgalmas volt elcsenni a konyhából, és hátramenni a „kisudvarba” amit a mai napig nem tudom miért hívtunk kisudvarnak, és ott meggyújtani, eldobni. Igaz, én ezt az olajos hordók mellett tettem. Szerencse, hogy észrevette a nagymamám. Ha jól emlékszem akkor egyszer kiabált velem.
Nagymama ugye örökké nagymama marad, de az idő telik. Az ötéves kisfiúból 32 éves felnőtt lettem, amikor megnősültem, amire nagymama már nem tudott eljönni. Idős, fáradt volt már, sok lett volna neki az a felhajtás. Ezért az esküvő után úgy gondoltam készítek neki egy fotót a legszebb pillanatunkról, kiprintelem, és azt kapja ajándékba, a 80. születésnapjára: úgy véltem szép ajándék neki.
Pár nappal a születésnapja előtt, gondoltam, bevetem a modern technikát, és a sok sok tudást amit 32 év alatt megtanultam: elmentem a svéd lakberendezési boltba, képkeretért, fotópapír volt otthon, printer is: órákig válogattam melyik 2-3 kép az esélyes, ahol a kisunoka (azaz én) és a feleségem is jól nézünk ki, a családi fotókon.
A 80. szülinapra nagy csinnanadrattát szerveztünk, 2 nap volt hátra, amikor kiderült: egyszerűen kifogyott a patronom.
Ennél nagyobb gondom ne legyen, gondoltam: meggugliztam a printert, és kiderült, hogy melyik festékek jók bele: nagyjából 50 féle. Most mondhatnád, miért nem vittem el oda, ahol fotókidolgozást vállalnak: egyszerűen, mert ÉN akartam megcsinálni.
Rögtön a googlizás után az is kiderült, hogy jobban járok, ha töltetek, nem újat veszek, hiszen olcsóbb. Most már csak az volt hátra, hogy hol? Ajánlat, ajánlat hátán, és lehet, hogy paranoiásnak gondoltok, de mindennek utánanézek: nekem ne töltsék meg 80%-ig a patronomat, tudatos vásárló vagyok, igenis tele kérem, és igenis garanciával. Nem a pár ezer forint miatt, de bosszantó lenne, ha nem teljesen tele lenne töltve.
Gondoltam felhívok pár céget: az első, amikor elmondta hol van, a megyét nem találtam el. A második cégnél igen szívélyes beszélgetésre számítottam a honlapja alapján: de 4 próbálkozásból sem vettek fel.
Utoljára maradt a webaruhaz. Igaz, hogy sok éve foglalkoznak tonerekkel meg patronokkal, de a töltés bevallásuk szerint is új szolgáltatás. Töltenek, mondják, garanciával, és még a telefont is felvették: egyetlen apró gondom volt: az, hogy aznap volt a szülinap. És láss csodát: Szabolcs, miután elmondtam neki a helyzetet, azt kérdezte, akkor miért beszélgetünk, mért nem az üzlet felé megyek, hiszen akár meg is várhatom a töltést, ha sürgős.
Az volt. Megtöltötték, nagymama szép ajándékot kapott, én pedig megírtam a történetemet, azért, mert te is kerülhetsz bármikor ilyen helyzetbe: csak keresd őket, itt: www.webaruhaz.hu
Hátha segítettem…
Néhány ügyfelünktől kértünk véleményt, esetleg ajánlást egyik másik olyan olvasmányosra sikeredett, hogy úgy éreztük meg kell osztanunk. Ha veled is történt hasonló eset, kérjük oszd meg velünk! Zoltánnak pedig köszönjük az eset elbeszélését!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése